Tényleg csak hétfőtől

Tényleg csak hétfőtől

Nem csak azért kell majdhétfőtől diétázni, mert nagy a seggem (bár az is), mert pocakosodom (bár az is), hanem mert mindig rohadt kimerült vagyok és fáradt, megyek is vele szakemberhez, például dietetikushoz is, nem árt, ha addigra van valami eredmény arról is, hogy mi lehet a háttérben.

A vérvétel örömére hazafelé a pékségben vettem túrós-barackos pitét. Csak hogy a vércukorszintemet rendezzem. Ezt így kell, nem?

Az a baj, hogy mostanában túl sok ilyen kifogást találtam elfogadhatónak. Nem aludtam jól, jöhet a sugar rush, tartson valami ébren. Most stresszes vagyok, jár a csoki. Most durva edzés jön, jöhet előtte az extra kaja. Ez mind baromság, belátom, de mostanában valahogy mindig találtam okot az evésre.

De hétfőtől ennek vége!

 

Advertisements
Majd hétfőtől

Majd hétfőtől

Hál’ Istennek, megint hétvége, úgyhogy megint lehet azt mondani, hogy majd hétfőtől most már tényleg. De tényleg. Nem viccelek. Hanem úgy igazán.

Hétfőtől jó útra térek.

Tökéletes az időzítés, visszatér a vasárnapi nyitvatartás, a hétvégén be is tudok vásárolni.

Hétfőtől pedig jó útra térek.

Méricskélek, számolgatok, szépen díszített tányérról eszem egzotikus finomságokat, amiket órákig készítettem a konyha melegében.

Vagy csak realista leszek és úgy döntök, végre nem eszem, amit nem szabad, amiből viszont többet kellene, abból eszem. Például felemelem a seggemet és elmegyek a boltba, hogy legyen is itthon valami, ne csak az üres hűtőt nézegessem, amikor megéhezem, hogy vajon a mirelit répából, karfiolból, brokkoliból és szederből, a pizzasütős estéből megmaradt paprikás szalámiból és baconből milyen csodás ételt tudok alkotni.

Baszki, vásárolni kell.

Hétfőtől jó útra térek. Rendszerezett leszek és összeírom a menüt, eszerint be is vásárolok, sőőőőőőőőt, nem hagyom, hogy a bevásárolt cucc megrohadjon a hűtőben, mielőtt még elfogyasztanám.

Majd hétfőtől.